~13. Fejezet.~

[.......................]

-Most telefonált Bella!-mondta Lizzie, amikor kijött az egyik szobából.
-És mit mondott?-kérdeztem rá emelve a tekintetemet.
-Azt, hogy holnap reggelre hazaérnek Texasból, szóval, még van... Egy éjszakánk.-mosolygott ravaszul.
-Nincs kicsit korán ehhez?-kérdeztem, miközben közelebb húztam magamhoz.
-De.-nevetett.-Elmehetnénk, mondjuk vadászni, aztán... belevethetjük magunkat a dolgokba.
-Rendben. Nekem jó.-vigyorogtam, majd megcsókoltam.
-Akkor indulás!-mondta, majd elindultunk vadászni.
[.......................]

Reggel 8-kor már készenlétben vártuk a többiek érkezését.
-Mit mondott Carlisle mikor érkeznek?-kérdeztem Lizzie-t.
-Azt mondta, hogy olyan fél9-9 körül.-rántotta meg a vállát Lizzie.
-Akkor nemsokára itt lesznek.- Amint ezt kimondtam hallottam, ahogy 3 mérföldnyire mind a 3 autó amivel kimentek a reptérre bekanyarodik a házhoz vezető útra.
Lizzie izgatottan ugrott fel.
-Miért vagy ilyen izgatott Lizzie?-réztem rá furcsán.
-Mert van egy dolog amit nem mondtam el a Bellával folytatott beszélgetésemből.-hervadt le a mosoly szép arcáról.
-Mi?-kérdetem siettetőn.
-Meglátod amikor a többiek ideérnek.-mondta, és elfordult, felvett egy pulóvert (egyébként teljesen feleslegesen, mert ugye mi vámpírok még a -200 fokban sem fázunk) és kiment a bejárati ajtón.
Utána mentem, és amint kiléptem az ajtón jött is az első kocsi. Zayn vezetett, az utasok pedig Niall, Harry és Louis. A következő kocsit Carlisle vezette. Benne Esme, Rose, és Emmett.
A harmadik autód Edward (Hát ki más) vezette, utasok pedig Bella, Alice és Jasper. De valami furcsát vettem észre. Edwardékkal is, és Carlisle-ékkal is volt egy ismeretlen személy a kocsiban.
Mindneki kiszállt a CSALÁDBÓL, csak Louis, Harry és Niall, és az lét idegen személy nem. Carlisle odaállt elém. Biztos észrevette, hogy furcsán nézek.
-Fiam! Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte, mire én bólintottam, majd Carlisle intett, hogy kövessem így hát követtem. Bementünk az erdőbe, hogy mindenki hallótávolságon kívül legyen.
-Mi az Carlisle? Ki volt az a két személy a kocsiban?-kérdeztem értetlenül.
-Éppen ezzel kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.-Carlisle.
-Hallgatlak.-mondtam, és karba tett kézzel, lazán álltam.
-Szóval... A texasi út során, történt egy kis baleset Niallel, Lou-val és Harryvel.-kedzte.
Ennek hallatán kicsit megijedtem.
-Egy texasi nomád vámpír megharapta őket, amíg mi röpke 3 napig nem voltunk a helyszínen.-szóra nyitottam a számat, de Carlisle leintett.-Mielőtt visszaértünk a lakóhelyünkre, megharapta őket az a vámpír, a vámpír nyomát viszont elveszettük. De a fiúk szervezetéből a mérget már nem lehetett kiszívni. Szóval nem volt más választásunk, mint hagyni átváltozni őket.-mély levegőt vett, és bocsánatkérő arccal nézett rám.
-És ki volt az a két alak a kocsiban?-kérdeztem döbbenten.
-Hát... Ez az átalakulás az első héten volt. Az utolsó héten Niall és Harry két ismeretlen nomád vámpírlánnyal ismerkedtek meg. Meséltek a lányoknak a mi életmódunkról, és érdekelni kezdte őket is, így eljöttek hozzánk. De közben Jasper észrevette, hogy a lányok elkezdtek vonzódni Niallhez és Harryhez, így valószínűleg megint két emberrel gyarapodik a családunk.-mosolygott.
-Nem lesz ez így kicsit sok Carlisle? Mármint... Ott vagyunk én és Lizzie, Te és Esme, Rose és Em, Jazz és Alice, Ed és Bella, Lou, Zayn, Niall, És Harry. És most idehoztok plusz 2 vámpírt az már úgy 16. És ha még valamikor Zayn is összeszed egy csajt, akkor az már 17. Eléggé veszélyes, hogy ilyen sokan vagyunk. Túl feltűnő.- magyaráztam.
-Ha később gond lesz belőle, akkor megoldjuk. De egyenlőre semmi jele veszélynek, szóval, ettől még nem kell félnünk.-nyugtatott meg.
-Jó.-mondtam kb olyan hangnemben, mint egy durcás kisgyerek.-Most menjünk vissza. Kiváncsi vagyok Harry-re, Lou-ra és Niall-re. Meg azokra a lányokra is.
-Viselkedj Liam.-kérte, én pedig csak kurtán bólintottam egyet, és elindultunk hazafelé. Odaértünk, és bementünk a házba.
-Sziasztok!-köszöntem, majd körbenéztem. Két ismeretlen szép arcon akadt meg a szemem. Azok a lányok. Közelebb léptem hozzájuk. -Helló! Liam Payne vagyok.-nyújtottam kezet először annak, aki Harry mellett állt.
-Hali! Emily Winter.-rázott velem kezet, majd én a Niall mellett álló lányhoz fordultam, és neki is kezet nyújtottam.
-Olivia Rebecca Smith.-mosolygott.
-Oké.-mondtam, és Niall-hez, Harry-hez, és Lou-hoz fordultam.-Hű-ű-ű-ha! De brutális! Hihetetlen titeket így látni srácok!-csodálkoztam.
Erre mind a hárman elvigyorodtak.
-Kösz.-mosolygott Lou.
Innentől a napunk úgy ment, mint általában, csak most még ismerkedtem a lányokkal. Utána már tényleg minden úgy ment, mint rendesen.

[........................]

*Két hét múlva*

-Megesz az unalom...-Ült Harry idióta arccal.
-Engem is.- Mondta a Harry ölében ülő Emily.
Ekkor kézen fogva lesétált az emeletről Olivia és Niall.
-Na mi van Ol?-Nézett rá Lizzie.
-Semmiiii-húzta ez az 'i' betűt Ol.
-Na gyere csak. Menjünk sétáljunk egy kört.-mosolygott Lizzie huncutul.
-Te nem jössz Em?-Kérdezte Ol Emily-t.
-Ja, de! -pattant fel Harry öléből, majd adott egy puszit az orrára,
-Mindjárt jövünk-csókolt meg Lizzie.
-Oké.-mondtuk szinte kórusban én, Niall, Harry, Lou és Zayn.
A lányok elmentek, mi meg hülye fejjel összevigyorogtunk.
-Most csak öten vagyunk.-monta Louis.
Igen csak öten voltunk, mivel a többiek újra vadászni mentek.
-Ja! Mint régen!- ugrott le a kanapéra Zayn.
-Túl nyugis nem?-nézett Niall.
-De. Én már nagyon megszoktam, hogy ilyen sokan vagyunk.-vigyorogtam.
-Énis.-Mondta Niall, de valami furcsa, sunyi félmosoly volt az arcán.
-Mi van Niall? Minek nézel így?-kérdeztem gyanakodva.
-Idézzük fel a régi szép időket!-mondta, és Louissal együtt rám Zaynre, és Harryre ugrotta, és verekedni kezdtünk, persze csak játékból, mint annak idején.

~12. Fejezet~

Miután vadásztunk, elvittem hozzánk Lizzie-t, és bemutattam  mindenkinek. Minden jól ment... Mindenki egyből megkedvelte. Én pedig még mindig, változatlanul furcsán éreztem vele kapcsolatban.
Egyik délután Jasper félre hívott, hogy mondjon nekem valami fontosat. Mi lehet az amit nem hallhat senki? Minden esetre elmentem Jasperrel egy olyan helyre ahol már senki nem hallhat minket.
-Liam!-szólt hozzám halkan- Tudom, hogy zavarodott vagy, azzal kapcsolatban, hogy miért érzel olyan furcsán Lizzie iránt... Nos, ezt hívom én, és minenki más úgy, hogy... Szerelem. Szereted őt Liam!
-Már rájöttem... Tegnap este gondolkoztam, és rájöttem, hogy fülig beleszerettem. De egy ilyen hihetetlenül szép, és csodálatos, lány nem fog engem szeretni ez a baj!
-Téves Liam! Ő is szeret téged, de ő ezt már az első perctől fogva tudja, csak azt nem tudta, hogy hogyan mondja el.-mosolygott halványan Jasper.
-De akkor vissza kell mennem, és beszélnem kell vele!-tágult ki a szemem, és már rohantam is vissza reményekkel teljesen a ház felé.
Lizzie kint állt a ház előtt, és a kavicsokat rúgdosta.
-Lizzie! Gyere! Beszélnünk kell!- mosolyogtam rá bíztatóan.
Kicsikét bizonytalanul, de elindultunk valamerre az erdőbe. Egyszer csak megálltam, és Lizzie felé fordultam.
-Szóval.. Jasper ráébreszett egy nagyon fontos dologra.-keztem bele.
-Éspedig?
-Arra, hogy amit eddig irántad éreztem, és nem tudtam, hogy mi az... Az szerelem. Szeretlek Lizzie! és tudom, hogy te is így érzel irántam, csak eddig nem tudtad, hogy miként mondd el.
-Liam!- sóhajtott.- Én.. Tényleg szeretlek. Annyira örülök, hogy végre valahára elmondhattam! Végre nem csak magamban monhatom ki minden alkalommal amikor rádnézek!-megkönnyebbült mosoly terjedt szét bájos arcán.
-Szeretlek Lizzie!-Mondam neki.
-Szeretlek Liam!- Mondta ő is nekem újra.
Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztünk. Aztán már azon kaptam magamat, hogy átölelem a derekát és számat szenvedélyesen az ajkára tapasztom. Egyre hevesebben, és gyorsabban csókoltam, és élveztem.
Szerettem, és ez ellen nem tehettett senki semmit. Aztán elhúztuk egymástól arcunkat, de az ajkunk, még hajszálnyira összeért, és úgy suttogtam neki:- Szeretlek!-Innentől pedig csak álltunk ölelkezve és élveztük egymás közelségét.
Amikor elengedtük egymást, mindkettőnk megkönnyebbülten nézett a másikra.
Otthon elmeséltünk mindent a családnak, ők pedig nagyon örültek a szerelmünknek. Megköszöntük Jaspernek, hogy segített.Mindketten tényleg nagyon hálásak voltunk neki.

*Egy héttel később*
-Végre ezzel is végeztünk!- mondta Lizzie, amint az utolsó könyvet is feltették a polcra a közös szobánkban.
-Szerintem és magatokra is hagylak benneteket.-Szólt Alice, és jelentőségteljesen Lizzie-re kacsintott, majd kihátrált a szobánkból.
-Lizzie miért nézett így Alice?-kérdeztem elég gyanúsító hangnemben.
-Mert van "VALAMI" amit még nem próbáltunk ki amióta együtt vagyunk.-kiemelte a valami szót, és egyből tudtam, hogy mire gondol.
-Akkor amikor itthon vannak?- nyilván tudta, hogy olyankor nem mennék bele.
-Ma este elmennek itthonról vadászni valahova texas környékére.- mosolygott.
-És az emberek?- jött az újabb akadály.
-Az emberek  lennt alszanak a földszinten mi a harmadikon vagyunk édesem! Meg sem fogják neszelni, hogy mi mit csinálunk itt fent.-vigyorgott, majd megcsókolt, én pedig természetesen vissza csókoltam, és magamban elgondolkoztam.
Milyen lehet vámpírként ez az egész? Van olyan élvezet mint emberként? Bár én arra nem nagyon emlékszek, csak halványan. Kiváncsi leszek.
-Na jó Lizzie. Ma este.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és összekulcsoltuk ujjainkat.
Elindultunk lefelé, és valószínűleg ő is nagyon gondolkodott valamin, mert szokatlanul csödben volt. Én azon agyaltam, hogy hogy lehetek éppen én akkora mázlista, egy ilyen gyönyörű lányt szereztem meg magamnak.
-Héé!! Itt a szerelmes pár!- szólalt meg Niall, amikor leértünk a földszintre.
-Igen itt vagyunk.- szóltam vissza Niallnek, majd teljesen magam mellé húztam Lizziet, és átkaroltam a derekát.
-Szóval mi ma elindulunk Texasba, mert azt hallottam, hogy nagyon elszaporodtak az egyes állatfajok. az út oda lesz 5 óra és valószínűleg még maradunk vagy egy hétig, hogy jó alaposan kellően megtisztítsuk a környéket.-mosolygott Carlisle.
-Azért csak óvatosan. Texasban sok a napsütés.-figyelmezetttem őket.
-Nyugi fiam! Éppen most van ott egy olyan időszak, hogy kb 3 hétig szakad majd az eső.-nyugtatott meg.
-Oké.És mikor indultok?- kérdeztem.
-Még nagyjából 1 óra.- válaszolt a Carlisle-nak szánt kérdésemre Alice.
-Remek. És a fiúk? Velük mi lesz?-kiváncsiskodtam.
-Ők is jönnek. De ők csak nyaralnak.- kacsintott Alice.
Cinkosan összenéztünk Lizzie-vel, és mindketten elmosolyodtunk.
-Szóóval, most egy ideig CSAK a tietek a ház.-mosolygott Bella, és úgy néztek egymásra Edwarddal, mintha valami hatalmas bűnt készülnénk elkövetni..
-Carlisle! Indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni!-ugrott fel Esme- Srácok készen vagytok?-kiáltott be a konyhába, ahol Zayn,Louis, és Harry beszélgettek. Niall pedig itt volt kinn a többikkel.
-Akkor mi indulunk!-jelentette ki Esme, és arcon csókolt engem is, és Lizzie-t is. -Vigyázzatok magatokra!-kiabált be még az ajtón kívülről Esme, és indultak is.
Mindenki elment. Csak a miénk volt a ház.
-És mi...-kezdett bele a mondandójába Lizze, de nem tuda befejezni, mert amint hallottam hogy a többiek autója kikanyarodik a főútra oda fordultam felé, és óriási szenvedéllyel csókoltam meg.
Nem bírtam magammal. Hirtelen felkaptam Lizzie-t ő mindkét lábát a derekam köré kucsolta, úgy suhantam fel vele a hálóba, de közben egy pillanatra se vált el egymástól ajkunk.

[...................................................]

Mellé feküdtem és ő pedig kényelembe helyezte magát a karjaimban.
-Hát ez...Eszméletlen élmény volt.-Mondtam és még mindig nem rendeződött a légzésem.
-Igen.- suttogta halkan.- Ilyet még soha sem éreztem. Hihetetlen voltál.-mosolygott és megcsókolt.
-Nagyon szeretlek Lizzie! Te vagy az életem!
-Én is szeretlek Leeyum!!- ezt még halkabban mondta, majd még szorosabban ölelt magához.
Reggelig feküdtük ott csukott szemmel, és beszélgettünk. De végül Lizzie megmozdult.
-Én szerintem... lemegyek.- mosolygott, majd fel ült.
Én feküdtem tovább, bár már kinyitott szemmel, és néztem Lizzie-t. Az ágy szélén ült, a nap pedig pont se sütött a szobánkba, és jobb oldalának tökéletes meztelen alakját világította meg.
Gyönyörű látvány volt ahogy a bőre csillogott. Fogta fölvett egy rózsaszínű köntöst, és fel állt.
Követtem és is. Egyenlőre rajtam még nem volt semmi, de odamentem a szekrényemhez, és kiszedtem egy alsógatyát azt felvettem, és már mentünk is le Lizzie-vel.