~11.Fejezet~

Zayn remekül uralta az érzelmeit ahhoz képest, hogy újszülött vámpír. Még Jasper is elismerte. De most eljött az idő, hogy egy szobába menjen a banda többi tagjával.
Bizots ami biztos, azért én, Edward, Emmett, és Jasper éberen figyeltük, hogy mit reagál az illatra. Hiába álltunk arra készen, hogy egy bevadult újszülött vámpírt kell majd
lefognunk, Zayn teljesen közönbösöen reagált az erős illatra. Jasper kitágult szemmel nézett, és várta hogy Zayn ugorjon.De semmi. Zayn csak nézett...sőt mindenki feszülten
figyelt, amíg Zayn meg nem mozdult. Akkor mindenki pózt váltott és rajtam és Alicen kívül mindenki a fiúk elé állt védelmezőn.
-Csak közelebb akat menni a többiekhez!! Bízzatok már benne egy kicsikét!-mondta Alice.
Aztán Zayn teljesen semleges arckifejezéssel elindult lassan a többiek felé. Mindenki feszülten szegezte a szemét Zaynre, amikor leült a kanapé szélére, a legtávolabbi helyre
a fiúktól.
-Hát... Elég brutálisan nézel ki tesó.-Törte meg a rideg csöndet Louis.-Ezek a szemek... Hát... kissé szokatlanok...-nyögte a szavakat.
-Sejtem...-Mostmát mindenki ellezult, és kényelembe helyetze magát...Kivéve Jaspert. Ő még kissé szorongott.Olyan helyre állt, ahonnan pont el tudja kampni Zaynt, ha megbolondulna.
-Szóval... Mostmár te is vámpír vagy.-jelentette ki furcsa hangsújjal Harry. Egyszer csak olyan nyugalom áradt szét a szobában, aminek senki sem bírt ellenállni. Én Jasperre
néztem, és elvigyorodtam, erre ő is mosolyogni kezdett, és oda kacsintott nekem, majd visszafordult és újra Zaynre szegezte a tekintetét, bár most legalább mosolygott.
Minden jobban ment, mint gondoltam volna. Egyszer sem történt semmi Zaynnel, és egyész nap remekül elbeszélgettünk. Hihetetlen, mennyire nyugi újszülött vámpír lett.
Ezt nem néztem volna ki pont belőle.

* 1 évvel később *
Sok dolog történt azalatt az egy év alatt. Például, Edward és Bella összeházasodtak, és Bella is vámpír lett.. és Zayn kb fél éves vámpír volt, amikor rájöttünk, hogy neki is van ilyen különleges képessége. Neki olyan, hogy megérzi, ha valaki
hazudik. Hátborzongató. Enyhén megilyeszett mindenkit. Mielőtt felmerülne bennetek a kérdés, hogy mi történt a One Directionnel, azelőtt elmondom, hogy Louis, Harry, és Niall, beadták
hogy a turné alatt feloszlottunk, és, hogy Zayn letelepedett Dél-Amerikában. Rólam pedig még mindig nem tudni semmit. A One Direction eltűnt a köztudatból, és Harry Louis, és Niall is csatlakozott hozzánk, Cullenékhez,de ők még emberek maradtak.
 El jött az  idő, hogy Cullenék (vagyis mi) államot, város, és nevet változtassunk, ugyanis elég hosszú ideje tartózkodtunk már Forksban. A következő uticél New Hampshire volt. Ott is volt a családunknak egy nagy háza.
Forksból nem nagyon vittünk el semmit, csak a kocsikat. Igazából kocsival mentünk. Alice a Porche-jével, Edward és Bella az egyik Volvóval, Carlisle és Esme Carlisle kocsijával, Rosalie az ő kis BMW M3-asával, Emmett a Jeep-jével, Jasper motorral, én pedig a bandával együtt a nagy Volvóval.
Mikor megérkeztünk New Hampshire-ben egy jóval nagyobb ház fogadott bennünket, mint a Forks-i. Na jó. a Forksi ház volt 450 négyzetméter.. ez kb 500 lehetett.
-Hát ez...-kezdett bele Niall amikor megérkezünk.- Nagyon komoly.-nézett tátott szájjal.Csak én és Zayn maradtunk halál nyugodtak.Vajon ez az ilyesztő nyugalom a vámpírsággal jár?
-Na ja. Nem megyünk be?- kérdezte Zayn,és kiszállt a kocsiból.
-Szerintem várjuk meg míg mindenki ideér..-mondtam, mivel mi voltunk az elsők akik odaértünk.
Zayn hirtelen felkapta a fejét, rá negyed másodpercre én is. Az erdőből hallottunk furcsa lépteket. Mintha valaki, vagy valami lenne ott. Biztosan csak egy vadállat.. Szavas, őz, vagy valami.
És azzal megérkezett Jasper, nyomába Alice-vel, Edwarddal és Bellával. Megálltak de még mielőtt kiszálltak volna, megérkezett Carlisle és Esme mögöttük Rose, és mögötte pedig Emmett.
-Ti meg mióta vártok itt?- kérdezte Bella mosolyogva, miközben odasétáltak mellénk Edwarddal kézenfogva.
-Hát egy 20 perce biztos...-válaszolt Louis Bellának.
Már mindenki ki szállt a kocsiból amivel jöttek, és Carlisle kinyitotta a ház ajtaját.
-Na fáradjunk beljebb.-paracsolt rá mindenkire. Erre persze mindenki beözönlött a házba. Engem hatalmas meglepetés ért, mivel a hát ugyan úgy nézett ki ez a ház belülről, mint a forksi.
-Miért ugyan olyan mint a forksi ház?-kérdzetem furcsa hangnemben. Eddig is feltűnt, hogy Rose arcán halvány idegseeég, és düh árnyalata van de most megbizonyosodtam arról, hogy teljesen dühös valamiért.
-Miért talán nem tetszik Liam? Ha ennél nagyobb változatosságot akarsz akkor költözz haza angliába, oda ahonnan idekeveredtél!!!-kiabált velem Rosalie.
-Tudod mit Rosalie? Talán jobb is lenne visszamennem oda-ordítottam neki vissza.- talán jobb lenne ha nem látnám egész nap a hisztis képedet!-kiáltottam oda neki, majd kirontottam az ajtón.
-Minek kellet ez a hiszti Rosalie?- hallottam ahogy szavakkal a torkának ugrik Zayn.
-Liam ne!!- Kiabált utánam Bella, de én nem törődtem vele.
-Nyugi Bella. Majd visszajön.-még elhalkulóan hallottam Edward megnyugtató hangját, aztán már átadtam magam a futás örömének.
Körbefutottam New Hampshire-t, és egy a városhoz közeli erdei úton furcsa, addig ismeretlen, de nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Kiváncsi lettem, és követtem az illatot.
Egyre erősebb, és frissebb lett az illat, majd úgy 4 kilóméterre a várostól, az avar recsegését hallottam meg.Lépések.Ösztöneim az súgták, hogy ezek a léptek annak a léptei, akihez ez a remek illat tartozik.
Tovább követtem az illatot, de mostmár figyeltem a léptek hangját is. Az illatot még éreztem, de már nem hallottam a lépések hangját. Ekkor megálltam, de furcsa módon nem érzékeltem veszélyt.
És hirtelen előugrott a semmiből egy nagyon szép vámpírlány, és leterített a földre.Nem tudom miért, de még csak halvány ösztönt sem éreztem arra, hogy ellenkezzek.
Csak néztem a lány szokatlanul szép arcát, és vártam, hogy belenézzen a szemebe. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, hogy nem ellenkeztem a támadása ellen. És akkor belenézett a szemebe.
Úgy éreztem, hogy mostantól nagyon nagy változás állt be az életemben.
-Jajj! -Állt fel gyorsan a lány.- Annyira sajnálom! Nem akartalak így leteperni, csak azt hittem, hogy ember, vagy, hogy ellenséges vámpír vagy.-mosolygott rám.
-Ööö.. Ugyan.. Semmi baj... Ismerem az érzést amikor az ösztöneid vezetnek.- nevettem.Ekkor észre vettem, hogy vörös a szeme. Szóval ő olyan vámpír aki emberekre vadászik.
-Hoppá! Milyen neveletlen vagyok!A nevem Lizzie Williams.-Mutatkozott be, majd nyujtott nekem kezet.
-Én pedig Liam Payne.. Vagyis... Liam Cullen.-javítottam saját magamat.
-Ömm.. Liam lehet egy kérdésem?-nézett rám hihetetlenül nagy szemekkel.
-P-persze.-Dadogtam neki vissza.
-Na jó.. Kicsit kínos, de mitől ilyen színű a szemed?-Zavart arckifejezése olyan gyönyörű volt, hogy nehezemre esett válaszolnom neki.
-Tudod.. Ez kicsit bonyolult.-magyaráztam.
-Naa Liam! Kérlek mondd el!- meglepődtem, mennyire közvetlenül viselkedik velem. Mintha évek óta ismernénk egymást.
-Rendben. Szóval. Nekem is van klánom... családom. De ez nem olyan, mint más klánok. Mi nem emberi vérrel táplálkozunk, hanem állati vérrel.- miközben magyaráztam neki, szinte észre, sem vettem, hogy szépen lassan emberi tempóban sétálunk.
Annyira furcsa... Még csak most ismertem meg, de valamilyen oknál fogva, úgy érzem, hogy nem akarok elválni tőle.
-Szóval, ti amolyan... vegetáriánusok vagytok?-kérdezte megvillantva gyönyörű mosolyát, és tökéletes fogsorát.
-Mondhatjuk így is...- vigyorogtam.
-És... Te most miért nem vagy a klán...Családoddal??-kiváncsiskodott.
-Most érkeztünt New Hampshire-be, és kicsit összekaptam az egyik...ööö... Testéremmel. És elmentem otthonról.
-Értem. És soha nem gondoltál arra, hogy úgy élj, mint nagyon sok más vámpír? Nomád életmóddal, embervéren?
-Nem. Erre valahogyan sosem érzetem késztetést. Soha nem akartam olyan szörnyeteg lenni, aki más embereket gyilkol meg. Én nem tudnék úgy élni, hogy nap mint nap érző lényeket ölök meg, csak azáért, hogy táplálkozzak.
-És az állat? Az nem érző lény?
-De persze az is az. De az azért más. Nem mindegy, hogy egy olyat ölsz meg, akinek még Istentudja, hogy hány évtizede van hátra az életéből, vagy egy olyat, akinek még kb 4-5 éve, vagy már annyi sem.
-Ez persze igaz, de Liam én esküszöm nem értelek. Szembeszegülsz a természet rendjével, csak azért, mert szent akarsz lenni...-forgatta a szemét.
-Neem Lizzie, én nem akarok szent lenni, csak nem szeretnék olyan szörnyeteg lenni, aki csak azért öli az embereket, hogy neki jó legyen. Ha van más, kevésbé kegyetlen megoldása a dolognak, akkor miért ne válasszam azt?-kérdeztem, de nyilván ő is észrevette, hogy ez csak egy költői kérdés volt.
-Ez igaz...-láttam az arcán, hogy komolyan elgondolkodik.- Tudod mit? Mutass be a családodnak! Had próbáljam ki milyen a te életed.-mosolygott ismételtem csodaszépen.
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne, mert nekem még az emberi életemből van 3 barátom, akik velünk élnek és még emberek.-nevettem visszafogottan.
-Miért? Te mióta vagy vámpír?
-Most vagyok 3. éve.-húztam össze a szemöldököm.
-Szóval még nagyon fiatal vagy.- nevetett ki.
-Miért te mióta vagy vámpír?- kérdeztem vissza dacosan.
-Hmm.. kb 30 éve. 30 éve egy nomád vámpír megharapott, csak úgy kedvtelésből. Magamra hagyott, és mintent magam kellett kitapasztalnom. De ez most lényegtelen. Szóval? Elviszel a családodhoz?
-Milyen az önuralmad emberek mellett?-kérdeztem biztos ami biztos.
-Tökéletes. Ha már kontaktlencsével kimegyek az emberek közé, és teljesen nyugodtan végigmasírozok, anélkül, hogy bármit is észlelnének gyenge kis érzékszerveik.-vigyorgott
-Rendben. De előbb vadássz. És most kivételesen állatra légszíves. keresünk neked valami jó kis húsevő állatot, annak jobban hasonlít az illata az emberéhez.-kacsintottam rá.
-Oké. Menjünk!-Parancsolt. Elég domináns lánynak tűnik a parancsolgatásából ítélve.. De nem baj.. van ilyen.
Azzal megindultunk még beljebb az erdőben, hogy vadászhassunk.

Sok kritikában gaztag kommentet kérünk! köszi!! ;) <3

10.fejezet.~*

Már második napja itt vagyok a szobában Zayn mellett, és bűnbánó arccal ismételtem el minden fájdalmas sikolya után, hogy mennyire sajnálom.A többi srác sem ment haza,
az alatt a két nap alatt. Végig itt voltak. Egy pillanatra sem akartak hazamenni, így inkább kijelentkeztek a szállodából, és Alice és Rose elmentek a cuccaikért.
Én egyre türelmetlenebbül vártam, hogy végre vége legyen Zayn szenvedéseinek. Már nincs sok hátra. Hallottam a szívverésének gyorsaságából. Egyre hevesebb, egyre 
gyorsabb, egyre jobban dübörög. Ekkor belépett Alice, én pedig nem bírtam megállni hogy meg ne kérdezzem tőle: 
-Még mennyi idő Alice?-Kérdeztem anélkül, hogy felnyitottam volna a szememet.
-Már nem sok Liam. Nyugi..-mondta elég megnyugtató hangon.
-Mégis pontosan mennyi??-Kérdeztem, már-már kiáltva.
-Kb. fél óra.. Ne aggódj. Nem lesz semmi gond.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Remek.-Mondtam olyan hangon, mint egy durcás kisgyerek,aztán hallotam, ahogy Alice léptei eltávolodnak, és valaki más közeledő léptei váltják fel. Carlisle.
-Hallod a szívét Liam??-kérdezte nyugodt hangnemben.
-Igen hallom.-válaszoltam.
-Egyre hangosabb, és gyorsabb. Ez azt jelenti, hogy nemsokára vége.
-Tudom Carlisle.
Ha ez lehetséges, akkor most még hangosabban,és gyorsabban kezdett dübörögni, még egy utolsó hatalmas ordítás hagyta el Zayn torkát, majd már csak a szívének
heves dobogását hallottam.Aztán egyszer csak egy hatalmas, üregeset dobbant Zayn szíve, majd kétszer is megbotlott a dobbanás hangja, aztán már csak egy, nagyon halk
dübbenés követte, és váratlanul hatalmas csönd állt be. Vége. Tudtam hogy ezzel az utolsó dobbanással, vége lett Zayn szenvedéseinek, és mostmár teljes vámpír.
Vámpír. Szörnyeteg, akár csak én. Ezt akartam elkerülni, de nem volt más választásom. Össze kell tartanom a csapatot, örökre. Bármilyen áron. Még ilyen áron is.
 Zayn kinyitotta a szemét, én pedig lecövekeltem ott ahol voltam. Sokkoló élmény volt őt karmazsinvörös szemekkel, és hófehér bőrrel látni. Emberfeletti sebességgel 
felült a vizsgálóasztalon, amely eddig máglyája volt, és enyémbe fúrta tekintetét.
-Mi történt velem Liam??- kérdezte, mintha mindenért én volnék a hibás. Nagyrészt így is volt. Én változtattam azzá, ami most is.
-Zayn nézd.. Én..-Ekkor nem tudtam tovább folytatni,mert a bűntudat belém folytotta a szót. Carlisle jelentőségteljes arccal rámnézett, én pedig tudtam mire gondol.
Hogy el mondja-e ő a történteket Zaynnek. Én -lévén hogy úgy sem bírnám kimondani- bólintottam, és Carlisle-ra bíztam a dolgokat.
-Nos, Zayn -Kezdett bele a mondókájába Carlisle- Autóbalesetet szenvedtél, és miután kórházba kerültél 95% volt, hogy nem éled meg a másnapot.Ezért Liamnek, komoly 
döntést kellett hoznia. És a töbiekkel együtt, úgy döntöttek,hogy a barátságotok, és a bandátok megmentésének érdekében, megharap, és átváltoztat téged Liam.. Tényleg 
nagyon komoly áldozatott hozott érted Liam.
Zayn egy pillanatig döbbenten nézett, majd arckifejezése furcsává változott.
-Most akkor... Én is vámpír vagyok??- kérdezte, és az arckifejezése a zavarodott és értetlen ötvözete volt.
-Igen Zayn. Sajnálom, hogy meg kellett tennem, de nem volt más válsztásom.Nem hagyhattalak meghalni.Mostmár az én felelősségem összetartani a csapatot.-mondtam.
-Jajj! mondta Zayn olyan hangon, mint akibe tőrt szúrtak- Mi ez a lángolás, ami a torkomban van?? Mi történik most velem Liam??
-Szomjas vagy. Vagyis...Vérre szomjas. Ilyenkor meg kell ölnöd valakit, vagy valamit.. De ebben  a családban inkább a VALAMIT az ideális.-vigyorogtam.
-És a többiek hol vannak?- kérdezte.
-Ööö.. Szerintem egyenlőre nem kéne a... közelükbe menned. Egykissé veszélyes lennél rájuk.- Mondtam visszakozva.
-Miért?-kérdezte zavarodott arccal.
-Amíg nem vagyunk egészen biztosak abban, hogy nem fogod bántani őket, addig nem engedhetünk a közelükbe téged.-magyaráztam.
-De miért? Ha most lemennék hozzájuk mi történne??
-Csupán annyi, hogy megéreznéd az illatukat, megvadulnál és ha nem fogunk le időben, akkor megölöd őket.-mondtam halál komolyan.
-Ja.. Az más. Akkor menjün és öljünk meg valamit.-Vigyorgott, és elindult az ajtó felé.
-Ööö..Héhéhé!! Hova mész?-szóltam utána.
-Hát elvileg vadászni.-nézett értetlenül.
-Azt én értem, de lent vannak a fiúk is.. és ezért az ajtón nem biztos, hogy jó ötlet lenne kimenni.-közöltem.
-Akkor mégis hogy gondolod, hogy megyünk vadászni?-pattogott Zayn.
-Van itt ablak is öcsi.. onnan ugrunk ki.-mondtam.
-Igen. Sietek hogy öngyilkos legyek.-háborgott.
-Te Zayn.. Még minig vámpír vagy.. És mivel mi vámpírok gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk, nem valószínű, hogy ha 15 méter magasságból leugrasz, akkor meg is halsz.-forgattam a szememet.
-Ja tényleg.-mondta csodálkozón.
-Na akkor induljunk.-És azzal habozás nélkül kiléptem az ablakból, és rövidke zuhanás után tökéletes guggoló támaszba érkeztem, majd felegyenesedtem, és odafordultam az ablakhoz.
-Ööö... Szerintem ez nekem nem fog menni Liam!-kiáltott le nekem Zayn.
-Dehogynem! Csak lépj ki az ablakon, és figyelj az ösztöneidre!-oktattam, ő pedig bólintott, és kilépett az ablakból.
Ugyan úgy ért földet, ahogy én.Jó vámpír lesz.
-Szép volt! Na kövess.. Ha bírsz!- azzal fényesbességgel beindultam az erdőbe, Zayn pedig szorosan a sarkamban.
Amikor odaértünk a folyóhoz, megálltam, és velem együtt Zayn is.
-Mi van Liam? Megilyedsz egy kis úszástól?-kérdezte gúnyosan.
-Zayn neked meg ki mondta, hogy úszunk?-vigyorogtam vissza rá.
-Van jobb ötleted?
-Háát... ami azt illeti, van. Átugrunk.-néztem rá sötéten.
-Ugrunk. Persze.. Ugorj csak. Úgyis a vízben kötsz ki.-nevetett.
-Nem én.- majd tettem hátra két nagy lépést felgyorsítottam, és a folyó szélénél egy lapos szikladarabon elrugaszkodtam, és már repültem is a folyó felett. Amikor földet értem,
Zayn nagyot nézett. 
-Hát ezt meg hogy csináltad?- csodálkozott.
-Te is meg tudod. csak csináld azt amit én.-És azt csinálta. átugrotta a folyót, és szépen landolt.
Aztán indultunk tovább.  
A vadászat során átjutottunk Dél-Kelet Kanadába. Zayn nagyon ügyes volt. Elkapott 2 pumát, meg 5 szarvast. Nekem összesen 1 puma és 2 szarvas jutott.
 Mikor végeztönk az ölnivalónkkal, elindultunk hazafelé.



Itt is a kövi!Remélem tetszik!:) Kérünk TARTALMAS komikat(:

9.fejezet.~

9.fejezet.

Sosem éreztem ennél jobban magam.A legjobb barátaim mindent tudnak rólam.És eltöltöttünk együtt sok idő után először egy majdnem teljes napot.Hiányoztak.Régen éreztem
magam ilyen jól...
-Liam te is kezded,hogy EMBEREKET hozol a házba?!-Kérdezte Rose
-Rosalie ők másak mint Bella..
-Mondd mégis miben Li?-de utálom ezt a becenevet,amit Rose adott..
-Ők nagyjából az egész magánéletüket titokban tartják.Akkor a vámpír-titkot miért ne tudnák?-Kérteztem és közeben úgy néztem Roslaie-ra mint valami zárt osztályos bolondra.
-Ebben igaza van Liamnek Rose..Fogadd el, hogy a fiúk feleannyira sem veszéllyes a családra, mint Bella.Ezt én is elismerem.-Mondta Edward
-Na jó Liam. Igazad lehet. De ha a kis haverjaid bárkinek beszélnek rólunk, én nyírom ki őket!-fenyegetőzött
És akkor megcsörrent a mobilom. Felismertem a számot. Carlisle volt az.
-Hallo!
-Hallo! Liam?
-Igeen.
-Liam van itt egy kis gond.-Modta Carlisle elég parás hanggal
-Mi? Oda menjek valamiben segíteni?
-N-nem. most nem erről lenne szó.
-Hát akkor?
-15 perce behoztak egy férfit aki autóbalesetet szenvedett, és meg sem lehetett ismerni ARCRÓL- Hangsújozta ki az 'arc' szót.
-Igen? És ehhez nekem mi közöm van?
-Csupán annyi, hogy arcról ugyan nem, de én illatró felismertem. És Zayn volt az.
-HOGY KI?!?!-Teljesen ledermedtem. Reménykedtem benne, hogy rosszul hallottam.
-Zayn. Szólj a többieknek a csapatból, és gyertek ahogy csak tudtok.
-Rendben. Sietünk.-mondtam, majd aggódva letettem, és azonnal tárcsáztam egy másik számot.Ez a szám Niall mobilja volt.
Niall nem vette fel.
-Basszus Niall!Te is ilyenkor nem veszed fel azt a rohadt telefont!
Új számot hívtam. Ez pedig Louisé volt.
-Hallo!
-Louis! Liam vagyok.Nagyon nagy váz van...
Elmondtam neki mindent.
-Máris indulunk. A kórkázban találkozunk.
-Oké.
És letettem a telefont.
-Edward elvihetem a Volvót?
-Melyiket?
-A terepjárót.
-Vidd.
-Kösz tesó!
Beültem, és mentem. Ismét padlógázzal. egészen pontosa 5 és fél perc alatt értem oda a kórházhoz.Kiszálltam a kocsiból, és már szaladtam is be a kórházba(kénytelen 
voltam emberi tempóval futni,mivel a parkoló tele volt orvosokkal)
-Szia Liam!-köszönt oda nekem Jerry, Carlisle egyik legjobb barátja. Ő csak rólam tud a vámpírságról nem.
-Jónapot Jerry!-szóltam oda kurtán.
Amint beléptem a kórházba, odarontottam a nővérpulthoz.
-Jónapot!Miben segíthetek?
-Öö.. Dr.Cullen-t keresem.Meg tudná mondani merre van?
-Éppen egy betegnél van.
-Én pedig a fia vagyok!
-Rendben.Menjen el ezen a folyosón,és a végén kanyarodjaon be. Ott pedig balról a legelső ajtó.
-Köszönöm hölgyem.
Rohantam.Berontottam a kórterembe, és Carlisle rám nézett.Ismerős illat terjengett a levegőben.Zayn.Ez az ő illata.
-Itt vagyok Carlisle. És a többiek is nemsokára ideérnek.
-Örülök, hogy ilyen gyorsan ideértél. El kell neked mondanom valamit.
-Mit?
-Nem biztos, hogy Zayn megéli a holnap estét.
Erre kitágult a szemem.
-Ezt nem hiszem el.Nem lehet megmenteni??
-Hát..Egyetlen dolog mentheti meg.
-Akkor vesd be Carlisle! Nem hagyhatod őt meghalni!!
-Várj fiam! még nem tudod mi az az egy dolog.
-Bármi legyen is, ha segít Zaynen, akkor alkalmaznod kell.
-Egyedül az segíthet rajta, ha megharapod, és azzal átváltozztatod.
Ekkor belépett a kórterembe Niall,Harry és Lou.
-Hogy van?-kérdezte Harry.
-Nem valószínű hogy megéli a holnap estét.
-Mi van?-Niall teljesen lesápadt.
-Carlisle!Elmondom nekik én, hogy miről beszéltünk mielőtt megérkeztek.
-Jólvan fiam. Én itt hagylak benneteket..
-Oké.-És azzal Carlisle kiment a szobából.
-Szóval fiúk. az lenne.. Hogy sajnos nem lehet megmenteni Zaynt, csupán egyetlen dologgal.
-Mivel?-kiváncsiskododd Harry
-Ha megharapom.
-De beteg vagy.. miért harapnád meg? csak megölnéd!-Lázongott Louis.
-Nem. azt nem tudjátok, hogy ha csak megharapom, akkor csak a vámpírméreg jut a szervezetébe, ami átváltoztatja.
-Akkor tedd meg! életben kell tartanunk!
-De előbb haza kell vinnem.Ha megharapom akkor a fájdalomtól ordibálni fog.
-Meddig fog tartani ez az egész?
-2 vagy 3 nap.
-Rendben..-Sóhajtott Harry lemondó arccal.- Harapd meg! Vess be mindent, ami csak megmentheti,csak ne hagyd meghalni.
Hazavittük Zaynt, és felfektettük az otthoni vizsgálói az asztalra, amit Alice előrelátóan odakészített.
-Liam, biztos, hogy ezt akarod?-kérdezte Esme.
-Én az együttest akarom örökre összetartani. Ha ezen az áron akkor ezen az áron.
Azzal nagy levegőt vettem, megfogtam Zayn karját, és a csuklójába mélyeszettem a fogaimat. Nehéz volt, de erőt vettem magamon, és elengedtem a csuklóját, és kirohantam a szobából.

Fennt a kövi(: Remélem tetszett^-^:) Ezt Eni költötte(:

8.fejezet.~

8.fejezet.

Amikor megálltunk a ház előtt, mindenki csodálkozni kezdett.Ugyan mi akkora dolog egy 450négyzetméteres luxus házon, ami az erdő kellős közepén áll??
-Hűűha haver ez nagyon durva!-Mondta Harry tátott szájjal.
-Igen-igen..Nagyon nagy meg minden, de most inkább menjünk be.-mondtam a szememet forgatva.
A kocsival most nem álltam be a garázsba..Gondoltam, minek, ha úgyis haza kell még vinnem őket?Amikor beléptünk a házba még nagyobb lett a csodálkozás.
-De komooly!!-mondták halkan, de szinte kórusban.
-Oké.. na gyertek a nappaliba.-És azzal beléptünk a méretes nappalinkba.
A fiúk tágra nyílt szemekkel néztek, én meg csak vigyorogtam.
-Srácok, Ők itt a családom!-Szóltam, majd végigmutattam, mindenkin.
Az acrkifejezéséből ítélve Esme már nagyon várt minket.
-Ő itt Esme! Aki anyám helyett is anyám.-mutattam be nekik ők meg ámulva nézték Esme szép arcát. Kiváncsi leszek, mit szólnak, majd mikor közlzebbről is meglátják Rose-t.
-Sziasztok!-Mosolygott kedvesen Esme
-ÖÖö..Jónapot mindannyiunk nevében.-dadogott Zayn.-Én Zayn Malik vagyok, ez pedig a One Direction. Vaagyis.. Niall, Louis, és Harry.-mutatott végig a fiúkon.
-Hello. Rosalie vagyok.- Állt fel másodikként Rose.Na végre! Ezt vártam! A fiúk szeme kitágult, és mindannyian már-már tátott szájjal bámulták a még vámpírok között is 
gyönyörű Rosaliet.
Mikor már mindenki bemutatkozott, megmutattam a házat a srácoknak, akik, mondanom sem kell, végig tátott szájjal néztek körbe.Amikor beértünk az én szobámba teljsen
meglepődtek.
-Mi a baj?-kérdeztem kiváncsian.
-Ez a szoba, a fal színén kívül ugyan úgy van berendezve, mint az otthoni szobád!Minden stimmel benne.-Állt elő a válasszal Zayn.
-Tényleg?- hitetlenkedtem.
-Hajszálpontosan. Mondom csak a fal színe meg... A méret nem stimmel. Az otthoni szobád az jóval kissebb volt...-Heherészett Niall.
-Remek. Na menjünk le.-forgattam a szememet.
A délután többi része jó volt, mert teljesen zökkenőmentesen ment.A srácokkal bementünk Forksba (Bár ott tényleg SEMMI látnivaló nincsen), aztán egy picike bonyodalom
adódott, abból, hogy ők le akartak menni La Push-ra a First Beach-re, de ugye, én mint vámpír nem mehetek át, és elmagyaráztam a fiúknak az egész történetet.
A mesedélután után pedig elmentünk a környék egyetlen Night Clubbjába, ahol Niall nagyobb vitába keveredett, egy csoportta, akik szerint az Írek, mind csak valami 
"Béna cselédek". Nos,ha én nem vagyok ott, valószínűleg Niallt összeverik azok a bunkók. kb hajnali 1 körül kerültünk ki a Night Clubból.Hála az égnek,ezúttal nem 
piáltak, ígyhát visszamentünk a házhoz, elköszöntek, én autót váltottam, mert végig Carlisle autójával mentünk, és Carlisle-nak kezdődött az éjszakai műszakja a 
kórházban. Ezúttal Rosalie BMW M3-as sportkocsiját vittem el. Az hajotozz a leggyorsabban, miután Emmett azt is felturbózta, és én hazafelé menet, mikor egyedül vagyok 
a kocsiban, imádok 300-zal vagy többel menni.A szállodába 3 óra körül érkeztünk meg. én csak kidobtam őket a hotel előtt, és padlógázzal mentem is haza.


*Harry szemszög*

A fiúkkal liftel mentünk fel a hotelszobánkhoz.Mikor felértünk Zayn kinyitotta az ajtót és beléptünk.
Mindenki levetette magát a kanapéra és beszélgetni kezdtünk.
-Csak én vettem észre,hogy megváltozott?-kérdeztem halkan.
-Mi?-értetlenkedett Niall.
-Inkább ki.-adtam meg a választ.
-Akkor ki?-Niall.
-Hát Liam,te hülye.-mondta Zayn.-Én is észrevettem.
-Én nem.-mondta Louis.-Örülök,hogy ismét itt van..nem értelek titeket.Most mi bajotok vele?
-Jajj én nem rossz értelemben mondtam.Csak rosszul fejeztem ki magamat.-fakadtam ismét szóra.--úgy értettem,hogy ez a vámpírság megkomolyította.
-Ó, ugyan már!- Szólt Niall- Ő született komoly ember.. Mr.komoly..- Forgatta a szemét- Nem tett vele semmit a vámpírlét..
-Niall úgy látom nem érted..-sóhajtottam nagyot.- Liam ugyan eddig is komoly volt (bizonyos szempontból), de általában velünk hülyéskedett.. Ma meg emlékezz vissza,
hogy alíg lehetett megröhögtetni..
-Jaa..Igazad van Harry.
-Fúú..Istenem Niall neked néha mennyi eszed vaan!- Kiáltott fe Lou.
-De amúgy szerintem nagyon jó fej az új családja Liamnek.-jelentette ki Zayn.- Vámpírhoz képest kedvesek..
-Zayn, ez Liam is elmondta, hogy nem olyanok az emberölő vámpírok sem, mint a filmekben vagy mesékben.-Emlékeztettem Zaynt.
-Jólvan, jólvan..-Intett le zayn.
-Na. Én téptem aludni.Ja, és Lou, ha te is jössz aludni légyszíves ne ugorj az ágyba, mert tegnap is felketettél.Jóéjt mindenki! Viszlát reggel!-Köszöntem el, majd bementem a szobába, levetkőztem, majd ledőltem az ágyba, és máris elaludtam.

Remélem ez a feji is elnyeri a tetszéseteket(: Nos, mint tudjátok jön a suli-_- így lehet,hogy ritkábban lesz új feji mert nekünk is tanulni kell majd(: Szóval remélem ennek ellenére is olvasni és komizni fogtok(: