~11.Fejezet~

Zayn remekül uralta az érzelmeit ahhoz képest, hogy újszülött vámpír. Még Jasper is elismerte. De most eljött az idő, hogy egy szobába menjen a banda többi tagjával.
Bizots ami biztos, azért én, Edward, Emmett, és Jasper éberen figyeltük, hogy mit reagál az illatra. Hiába álltunk arra készen, hogy egy bevadult újszülött vámpírt kell majd
lefognunk, Zayn teljesen közönbösöen reagált az erős illatra. Jasper kitágult szemmel nézett, és várta hogy Zayn ugorjon.De semmi. Zayn csak nézett...sőt mindenki feszülten
figyelt, amíg Zayn meg nem mozdult. Akkor mindenki pózt váltott és rajtam és Alicen kívül mindenki a fiúk elé állt védelmezőn.
-Csak közelebb akat menni a többiekhez!! Bízzatok már benne egy kicsikét!-mondta Alice.
Aztán Zayn teljesen semleges arckifejezéssel elindult lassan a többiek felé. Mindenki feszülten szegezte a szemét Zaynre, amikor leült a kanapé szélére, a legtávolabbi helyre
a fiúktól.
-Hát... Elég brutálisan nézel ki tesó.-Törte meg a rideg csöndet Louis.-Ezek a szemek... Hát... kissé szokatlanok...-nyögte a szavakat.
-Sejtem...-Mostmát mindenki ellezult, és kényelembe helyetze magát...Kivéve Jaspert. Ő még kissé szorongott.Olyan helyre állt, ahonnan pont el tudja kampni Zaynt, ha megbolondulna.
-Szóval... Mostmár te is vámpír vagy.-jelentette ki furcsa hangsújjal Harry. Egyszer csak olyan nyugalom áradt szét a szobában, aminek senki sem bírt ellenállni. Én Jasperre
néztem, és elvigyorodtam, erre ő is mosolyogni kezdett, és oda kacsintott nekem, majd visszafordult és újra Zaynre szegezte a tekintetét, bár most legalább mosolygott.
Minden jobban ment, mint gondoltam volna. Egyszer sem történt semmi Zaynnel, és egyész nap remekül elbeszélgettünk. Hihetetlen, mennyire nyugi újszülött vámpír lett.
Ezt nem néztem volna ki pont belőle.

* 1 évvel később *
Sok dolog történt azalatt az egy év alatt. Például, Edward és Bella összeházasodtak, és Bella is vámpír lett.. és Zayn kb fél éves vámpír volt, amikor rájöttünk, hogy neki is van ilyen különleges képessége. Neki olyan, hogy megérzi, ha valaki
hazudik. Hátborzongató. Enyhén megilyeszett mindenkit. Mielőtt felmerülne bennetek a kérdés, hogy mi történt a One Directionnel, azelőtt elmondom, hogy Louis, Harry, és Niall, beadták
hogy a turné alatt feloszlottunk, és, hogy Zayn letelepedett Dél-Amerikában. Rólam pedig még mindig nem tudni semmit. A One Direction eltűnt a köztudatból, és Harry Louis, és Niall is csatlakozott hozzánk, Cullenékhez,de ők még emberek maradtak.
 El jött az  idő, hogy Cullenék (vagyis mi) államot, város, és nevet változtassunk, ugyanis elég hosszú ideje tartózkodtunk már Forksban. A következő uticél New Hampshire volt. Ott is volt a családunknak egy nagy háza.
Forksból nem nagyon vittünk el semmit, csak a kocsikat. Igazából kocsival mentünk. Alice a Porche-jével, Edward és Bella az egyik Volvóval, Carlisle és Esme Carlisle kocsijával, Rosalie az ő kis BMW M3-asával, Emmett a Jeep-jével, Jasper motorral, én pedig a bandával együtt a nagy Volvóval.
Mikor megérkeztünk New Hampshire-ben egy jóval nagyobb ház fogadott bennünket, mint a Forks-i. Na jó. a Forksi ház volt 450 négyzetméter.. ez kb 500 lehetett.
-Hát ez...-kezdett bele Niall amikor megérkezünk.- Nagyon komoly.-nézett tátott szájjal.Csak én és Zayn maradtunk halál nyugodtak.Vajon ez az ilyesztő nyugalom a vámpírsággal jár?
-Na ja. Nem megyünk be?- kérdezte Zayn,és kiszállt a kocsiból.
-Szerintem várjuk meg míg mindenki ideér..-mondtam, mivel mi voltunk az elsők akik odaértünk.
Zayn hirtelen felkapta a fejét, rá negyed másodpercre én is. Az erdőből hallottunk furcsa lépteket. Mintha valaki, vagy valami lenne ott. Biztosan csak egy vadállat.. Szavas, őz, vagy valami.
És azzal megérkezett Jasper, nyomába Alice-vel, Edwarddal és Bellával. Megálltak de még mielőtt kiszálltak volna, megérkezett Carlisle és Esme mögöttük Rose, és mögötte pedig Emmett.
-Ti meg mióta vártok itt?- kérdezte Bella mosolyogva, miközben odasétáltak mellénk Edwarddal kézenfogva.
-Hát egy 20 perce biztos...-válaszolt Louis Bellának.
Már mindenki ki szállt a kocsiból amivel jöttek, és Carlisle kinyitotta a ház ajtaját.
-Na fáradjunk beljebb.-paracsolt rá mindenkire. Erre persze mindenki beözönlött a házba. Engem hatalmas meglepetés ért, mivel a hát ugyan úgy nézett ki ez a ház belülről, mint a forksi.
-Miért ugyan olyan mint a forksi ház?-kérdzetem furcsa hangnemben. Eddig is feltűnt, hogy Rose arcán halvány idegseeég, és düh árnyalata van de most megbizonyosodtam arról, hogy teljesen dühös valamiért.
-Miért talán nem tetszik Liam? Ha ennél nagyobb változatosságot akarsz akkor költözz haza angliába, oda ahonnan idekeveredtél!!!-kiabált velem Rosalie.
-Tudod mit Rosalie? Talán jobb is lenne visszamennem oda-ordítottam neki vissza.- talán jobb lenne ha nem látnám egész nap a hisztis képedet!-kiáltottam oda neki, majd kirontottam az ajtón.
-Minek kellet ez a hiszti Rosalie?- hallottam ahogy szavakkal a torkának ugrik Zayn.
-Liam ne!!- Kiabált utánam Bella, de én nem törődtem vele.
-Nyugi Bella. Majd visszajön.-még elhalkulóan hallottam Edward megnyugtató hangját, aztán már átadtam magam a futás örömének.
Körbefutottam New Hampshire-t, és egy a városhoz közeli erdei úton furcsa, addig ismeretlen, de nagyon kellemes illat csapta meg az orromat. Kiváncsi lettem, és követtem az illatot.
Egyre erősebb, és frissebb lett az illat, majd úgy 4 kilóméterre a várostól, az avar recsegését hallottam meg.Lépések.Ösztöneim az súgták, hogy ezek a léptek annak a léptei, akihez ez a remek illat tartozik.
Tovább követtem az illatot, de mostmár figyeltem a léptek hangját is. Az illatot még éreztem, de már nem hallottam a lépések hangját. Ekkor megálltam, de furcsa módon nem érzékeltem veszélyt.
És hirtelen előugrott a semmiből egy nagyon szép vámpírlány, és leterített a földre.Nem tudom miért, de még csak halvány ösztönt sem éreztem arra, hogy ellenkezzek.
Csak néztem a lány szokatlanul szép arcát, és vártam, hogy belenézzen a szemebe. Láttam rajta, hogy ő is meglepődött, hogy nem ellenkeztem a támadása ellen. És akkor belenézett a szemebe.
Úgy éreztem, hogy mostantól nagyon nagy változás állt be az életemben.
-Jajj! -Állt fel gyorsan a lány.- Annyira sajnálom! Nem akartalak így leteperni, csak azt hittem, hogy ember, vagy, hogy ellenséges vámpír vagy.-mosolygott rám.
-Ööö.. Ugyan.. Semmi baj... Ismerem az érzést amikor az ösztöneid vezetnek.- nevettem.Ekkor észre vettem, hogy vörös a szeme. Szóval ő olyan vámpír aki emberekre vadászik.
-Hoppá! Milyen neveletlen vagyok!A nevem Lizzie Williams.-Mutatkozott be, majd nyujtott nekem kezet.
-Én pedig Liam Payne.. Vagyis... Liam Cullen.-javítottam saját magamat.
-Ömm.. Liam lehet egy kérdésem?-nézett rám hihetetlenül nagy szemekkel.
-P-persze.-Dadogtam neki vissza.
-Na jó.. Kicsit kínos, de mitől ilyen színű a szemed?-Zavart arckifejezése olyan gyönyörű volt, hogy nehezemre esett válaszolnom neki.
-Tudod.. Ez kicsit bonyolult.-magyaráztam.
-Naa Liam! Kérlek mondd el!- meglepődtem, mennyire közvetlenül viselkedik velem. Mintha évek óta ismernénk egymást.
-Rendben. Szóval. Nekem is van klánom... családom. De ez nem olyan, mint más klánok. Mi nem emberi vérrel táplálkozunk, hanem állati vérrel.- miközben magyaráztam neki, szinte észre, sem vettem, hogy szépen lassan emberi tempóban sétálunk.
Annyira furcsa... Még csak most ismertem meg, de valamilyen oknál fogva, úgy érzem, hogy nem akarok elválni tőle.
-Szóval, ti amolyan... vegetáriánusok vagytok?-kérdezte megvillantva gyönyörű mosolyát, és tökéletes fogsorát.
-Mondhatjuk így is...- vigyorogtam.
-És... Te most miért nem vagy a klán...Családoddal??-kiváncsiskodott.
-Most érkeztünt New Hampshire-be, és kicsit összekaptam az egyik...ööö... Testéremmel. És elmentem otthonról.
-Értem. És soha nem gondoltál arra, hogy úgy élj, mint nagyon sok más vámpír? Nomád életmóddal, embervéren?
-Nem. Erre valahogyan sosem érzetem késztetést. Soha nem akartam olyan szörnyeteg lenni, aki más embereket gyilkol meg. Én nem tudnék úgy élni, hogy nap mint nap érző lényeket ölök meg, csak azáért, hogy táplálkozzak.
-És az állat? Az nem érző lény?
-De persze az is az. De az azért más. Nem mindegy, hogy egy olyat ölsz meg, akinek még Istentudja, hogy hány évtizede van hátra az életéből, vagy egy olyat, akinek még kb 4-5 éve, vagy már annyi sem.
-Ez persze igaz, de Liam én esküszöm nem értelek. Szembeszegülsz a természet rendjével, csak azért, mert szent akarsz lenni...-forgatta a szemét.
-Neem Lizzie, én nem akarok szent lenni, csak nem szeretnék olyan szörnyeteg lenni, aki csak azért öli az embereket, hogy neki jó legyen. Ha van más, kevésbé kegyetlen megoldása a dolognak, akkor miért ne válasszam azt?-kérdeztem, de nyilván ő is észrevette, hogy ez csak egy költői kérdés volt.
-Ez igaz...-láttam az arcán, hogy komolyan elgondolkodik.- Tudod mit? Mutass be a családodnak! Had próbáljam ki milyen a te életed.-mosolygott ismételtem csodaszépen.
-Nem biztos, hogy ez jó ötlet lenne, mert nekem még az emberi életemből van 3 barátom, akik velünk élnek és még emberek.-nevettem visszafogottan.
-Miért? Te mióta vagy vámpír?
-Most vagyok 3. éve.-húztam össze a szemöldököm.
-Szóval még nagyon fiatal vagy.- nevetett ki.
-Miért te mióta vagy vámpír?- kérdeztem vissza dacosan.
-Hmm.. kb 30 éve. 30 éve egy nomád vámpír megharapott, csak úgy kedvtelésből. Magamra hagyott, és mintent magam kellett kitapasztalnom. De ez most lényegtelen. Szóval? Elviszel a családodhoz?
-Milyen az önuralmad emberek mellett?-kérdeztem biztos ami biztos.
-Tökéletes. Ha már kontaktlencsével kimegyek az emberek közé, és teljesen nyugodtan végigmasírozok, anélkül, hogy bármit is észlelnének gyenge kis érzékszerveik.-vigyorgott
-Rendben. De előbb vadássz. És most kivételesen állatra légszíves. keresünk neked valami jó kis húsevő állatot, annak jobban hasonlít az illata az emberéhez.-kacsintottam rá.
-Oké. Menjünk!-Parancsolt. Elég domináns lánynak tűnik a parancsolgatásából ítélve.. De nem baj.. van ilyen.
Azzal megindultunk még beljebb az erdőben, hogy vadászhassunk.

Sok kritikában gaztag kommentet kérünk! köszi!! ;) <3