~12. Fejezet~

Miután vadásztunk, elvittem hozzánk Lizzie-t, és bemutattam  mindenkinek. Minden jól ment... Mindenki egyből megkedvelte. Én pedig még mindig, változatlanul furcsán éreztem vele kapcsolatban.
Egyik délután Jasper félre hívott, hogy mondjon nekem valami fontosat. Mi lehet az amit nem hallhat senki? Minden esetre elmentem Jasperrel egy olyan helyre ahol már senki nem hallhat minket.
-Liam!-szólt hozzám halkan- Tudom, hogy zavarodott vagy, azzal kapcsolatban, hogy miért érzel olyan furcsán Lizzie iránt... Nos, ezt hívom én, és minenki más úgy, hogy... Szerelem. Szereted őt Liam!
-Már rájöttem... Tegnap este gondolkoztam, és rájöttem, hogy fülig beleszerettem. De egy ilyen hihetetlenül szép, és csodálatos, lány nem fog engem szeretni ez a baj!
-Téves Liam! Ő is szeret téged, de ő ezt már az első perctől fogva tudja, csak azt nem tudta, hogy hogyan mondja el.-mosolygott halványan Jasper.
-De akkor vissza kell mennem, és beszélnem kell vele!-tágult ki a szemem, és már rohantam is vissza reményekkel teljesen a ház felé.
Lizzie kint állt a ház előtt, és a kavicsokat rúgdosta.
-Lizzie! Gyere! Beszélnünk kell!- mosolyogtam rá bíztatóan.
Kicsikét bizonytalanul, de elindultunk valamerre az erdőbe. Egyszer csak megálltam, és Lizzie felé fordultam.
-Szóval.. Jasper ráébreszett egy nagyon fontos dologra.-keztem bele.
-Éspedig?
-Arra, hogy amit eddig irántad éreztem, és nem tudtam, hogy mi az... Az szerelem. Szeretlek Lizzie! és tudom, hogy te is így érzel irántam, csak eddig nem tudtad, hogy miként mondd el.
-Liam!- sóhajtott.- Én.. Tényleg szeretlek. Annyira örülök, hogy végre valahára elmondhattam! Végre nem csak magamban monhatom ki minden alkalommal amikor rádnézek!-megkönnyebbült mosoly terjedt szét bájos arcán.
-Szeretlek Lizzie!-Mondam neki.
-Szeretlek Liam!- Mondta ő is nekem újra.
Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztünk. Aztán már azon kaptam magamat, hogy átölelem a derekát és számat szenvedélyesen az ajkára tapasztom. Egyre hevesebben, és gyorsabban csókoltam, és élveztem.
Szerettem, és ez ellen nem tehettett senki semmit. Aztán elhúztuk egymástól arcunkat, de az ajkunk, még hajszálnyira összeért, és úgy suttogtam neki:- Szeretlek!-Innentől pedig csak álltunk ölelkezve és élveztük egymás közelségét.
Amikor elengedtük egymást, mindkettőnk megkönnyebbülten nézett a másikra.
Otthon elmeséltünk mindent a családnak, ők pedig nagyon örültek a szerelmünknek. Megköszöntük Jaspernek, hogy segített.Mindketten tényleg nagyon hálásak voltunk neki.

*Egy héttel később*
-Végre ezzel is végeztünk!- mondta Lizzie, amint az utolsó könyvet is feltették a polcra a közös szobánkban.
-Szerintem és magatokra is hagylak benneteket.-Szólt Alice, és jelentőségteljesen Lizzie-re kacsintott, majd kihátrált a szobánkból.
-Lizzie miért nézett így Alice?-kérdeztem elég gyanúsító hangnemben.
-Mert van "VALAMI" amit még nem próbáltunk ki amióta együtt vagyunk.-kiemelte a valami szót, és egyből tudtam, hogy mire gondol.
-Akkor amikor itthon vannak?- nyilván tudta, hogy olyankor nem mennék bele.
-Ma este elmennek itthonról vadászni valahova texas környékére.- mosolygott.
-És az emberek?- jött az újabb akadály.
-Az emberek  lennt alszanak a földszinten mi a harmadikon vagyunk édesem! Meg sem fogják neszelni, hogy mi mit csinálunk itt fent.-vigyorgott, majd megcsókolt, én pedig természetesen vissza csókoltam, és magamban elgondolkoztam.
Milyen lehet vámpírként ez az egész? Van olyan élvezet mint emberként? Bár én arra nem nagyon emlékszek, csak halványan. Kiváncsi leszek.
-Na jó Lizzie. Ma este.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét, és összekulcsoltuk ujjainkat.
Elindultunk lefelé, és valószínűleg ő is nagyon gondolkodott valamin, mert szokatlanul csödben volt. Én azon agyaltam, hogy hogy lehetek éppen én akkora mázlista, egy ilyen gyönyörű lányt szereztem meg magamnak.
-Héé!! Itt a szerelmes pár!- szólalt meg Niall, amikor leértünk a földszintre.
-Igen itt vagyunk.- szóltam vissza Niallnek, majd teljesen magam mellé húztam Lizziet, és átkaroltam a derekát.
-Szóval mi ma elindulunk Texasba, mert azt hallottam, hogy nagyon elszaporodtak az egyes állatfajok. az út oda lesz 5 óra és valószínűleg még maradunk vagy egy hétig, hogy jó alaposan kellően megtisztítsuk a környéket.-mosolygott Carlisle.
-Azért csak óvatosan. Texasban sok a napsütés.-figyelmezetttem őket.
-Nyugi fiam! Éppen most van ott egy olyan időszak, hogy kb 3 hétig szakad majd az eső.-nyugtatott meg.
-Oké.És mikor indultok?- kérdeztem.
-Még nagyjából 1 óra.- válaszolt a Carlisle-nak szánt kérdésemre Alice.
-Remek. És a fiúk? Velük mi lesz?-kiváncsiskodtam.
-Ők is jönnek. De ők csak nyaralnak.- kacsintott Alice.
Cinkosan összenéztünk Lizzie-vel, és mindketten elmosolyodtunk.
-Szóóval, most egy ideig CSAK a tietek a ház.-mosolygott Bella, és úgy néztek egymásra Edwarddal, mintha valami hatalmas bűnt készülnénk elkövetni..
-Carlisle! Indulnunk kell, ha nem akarunk elkésni!-ugrott fel Esme- Srácok készen vagytok?-kiáltott be a konyhába, ahol Zayn,Louis, és Harry beszélgettek. Niall pedig itt volt kinn a többikkel.
-Akkor mi indulunk!-jelentette ki Esme, és arcon csókolt engem is, és Lizzie-t is. -Vigyázzatok magatokra!-kiabált be még az ajtón kívülről Esme, és indultak is.
Mindenki elment. Csak a miénk volt a ház.
-És mi...-kezdett bele a mondandójába Lizze, de nem tuda befejezni, mert amint hallottam hogy a többiek autója kikanyarodik a főútra oda fordultam felé, és óriási szenvedéllyel csókoltam meg.
Nem bírtam magammal. Hirtelen felkaptam Lizzie-t ő mindkét lábát a derekam köré kucsolta, úgy suhantam fel vele a hálóba, de közben egy pillanatra se vált el egymástól ajkunk.

[...................................................]

Mellé feküdtem és ő pedig kényelembe helyezte magát a karjaimban.
-Hát ez...Eszméletlen élmény volt.-Mondtam és még mindig nem rendeződött a légzésem.
-Igen.- suttogta halkan.- Ilyet még soha sem éreztem. Hihetetlen voltál.-mosolygott és megcsókolt.
-Nagyon szeretlek Lizzie! Te vagy az életem!
-Én is szeretlek Leeyum!!- ezt még halkabban mondta, majd még szorosabban ölelt magához.
Reggelig feküdtük ott csukott szemmel, és beszélgettünk. De végül Lizzie megmozdult.
-Én szerintem... lemegyek.- mosolygott, majd fel ült.
Én feküdtem tovább, bár már kinyitott szemmel, és néztem Lizzie-t. Az ágy szélén ült, a nap pedig pont se sütött a szobánkba, és jobb oldalának tökéletes meztelen alakját világította meg.
Gyönyörű látvány volt ahogy a bőre csillogott. Fogta fölvett egy rózsaszínű köntöst, és fel állt.
Követtem és is. Egyenlőre rajtam még nem volt semmi, de odamentem a szekrényemhez, és kiszedtem egy alsógatyát azt felvettem, és már mentünk is le Lizzie-vel.