~13. Fejezet.~

[.......................]

-Most telefonált Bella!-mondta Lizzie, amikor kijött az egyik szobából.
-És mit mondott?-kérdeztem rá emelve a tekintetemet.
-Azt, hogy holnap reggelre hazaérnek Texasból, szóval, még van... Egy éjszakánk.-mosolygott ravaszul.
-Nincs kicsit korán ehhez?-kérdeztem, miközben közelebb húztam magamhoz.
-De.-nevetett.-Elmehetnénk, mondjuk vadászni, aztán... belevethetjük magunkat a dolgokba.
-Rendben. Nekem jó.-vigyorogtam, majd megcsókoltam.
-Akkor indulás!-mondta, majd elindultunk vadászni.
[.......................]

Reggel 8-kor már készenlétben vártuk a többiek érkezését.
-Mit mondott Carlisle mikor érkeznek?-kérdeztem Lizzie-t.
-Azt mondta, hogy olyan fél9-9 körül.-rántotta meg a vállát Lizzie.
-Akkor nemsokára itt lesznek.- Amint ezt kimondtam hallottam, ahogy 3 mérföldnyire mind a 3 autó amivel kimentek a reptérre bekanyarodik a házhoz vezető útra.
Lizzie izgatottan ugrott fel.
-Miért vagy ilyen izgatott Lizzie?-réztem rá furcsán.
-Mert van egy dolog amit nem mondtam el a Bellával folytatott beszélgetésemből.-hervadt le a mosoly szép arcáról.
-Mi?-kérdetem siettetőn.
-Meglátod amikor a többiek ideérnek.-mondta, és elfordult, felvett egy pulóvert (egyébként teljesen feleslegesen, mert ugye mi vámpírok még a -200 fokban sem fázunk) és kiment a bejárati ajtón.
Utána mentem, és amint kiléptem az ajtón jött is az első kocsi. Zayn vezetett, az utasok pedig Niall, Harry és Louis. A következő kocsit Carlisle vezette. Benne Esme, Rose, és Emmett.
A harmadik autód Edward (Hát ki más) vezette, utasok pedig Bella, Alice és Jasper. De valami furcsát vettem észre. Edwardékkal is, és Carlisle-ékkal is volt egy ismeretlen személy a kocsiban.
Mindneki kiszállt a CSALÁDBÓL, csak Louis, Harry és Niall, és az lét idegen személy nem. Carlisle odaállt elém. Biztos észrevette, hogy furcsán nézek.
-Fiam! Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte, mire én bólintottam, majd Carlisle intett, hogy kövessem így hát követtem. Bementünk az erdőbe, hogy mindenki hallótávolságon kívül legyen.
-Mi az Carlisle? Ki volt az a két személy a kocsiban?-kérdeztem értetlenül.
-Éppen ezzel kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.-Carlisle.
-Hallgatlak.-mondtam, és karba tett kézzel, lazán álltam.
-Szóval... A texasi út során, történt egy kis baleset Niallel, Lou-val és Harryvel.-kedzte.
Ennek hallatán kicsit megijedtem.
-Egy texasi nomád vámpír megharapta őket, amíg mi röpke 3 napig nem voltunk a helyszínen.-szóra nyitottam a számat, de Carlisle leintett.-Mielőtt visszaértünk a lakóhelyünkre, megharapta őket az a vámpír, a vámpír nyomát viszont elveszettük. De a fiúk szervezetéből a mérget már nem lehetett kiszívni. Szóval nem volt más választásunk, mint hagyni átváltozni őket.-mély levegőt vett, és bocsánatkérő arccal nézett rám.
-És ki volt az a két alak a kocsiban?-kérdeztem döbbenten.
-Hát... Ez az átalakulás az első héten volt. Az utolsó héten Niall és Harry két ismeretlen nomád vámpírlánnyal ismerkedtek meg. Meséltek a lányoknak a mi életmódunkról, és érdekelni kezdte őket is, így eljöttek hozzánk. De közben Jasper észrevette, hogy a lányok elkezdtek vonzódni Niallhez és Harryhez, így valószínűleg megint két emberrel gyarapodik a családunk.-mosolygott.
-Nem lesz ez így kicsit sok Carlisle? Mármint... Ott vagyunk én és Lizzie, Te és Esme, Rose és Em, Jazz és Alice, Ed és Bella, Lou, Zayn, Niall, És Harry. És most idehoztok plusz 2 vámpírt az már úgy 16. És ha még valamikor Zayn is összeszed egy csajt, akkor az már 17. Eléggé veszélyes, hogy ilyen sokan vagyunk. Túl feltűnő.- magyaráztam.
-Ha később gond lesz belőle, akkor megoldjuk. De egyenlőre semmi jele veszélynek, szóval, ettől még nem kell félnünk.-nyugtatott meg.
-Jó.-mondtam kb olyan hangnemben, mint egy durcás kisgyerek.-Most menjünk vissza. Kiváncsi vagyok Harry-re, Lou-ra és Niall-re. Meg azokra a lányokra is.
-Viselkedj Liam.-kérte, én pedig csak kurtán bólintottam egyet, és elindultunk hazafelé. Odaértünk, és bementünk a házba.
-Sziasztok!-köszöntem, majd körbenéztem. Két ismeretlen szép arcon akadt meg a szemem. Azok a lányok. Közelebb léptem hozzájuk. -Helló! Liam Payne vagyok.-nyújtottam kezet először annak, aki Harry mellett állt.
-Hali! Emily Winter.-rázott velem kezet, majd én a Niall mellett álló lányhoz fordultam, és neki is kezet nyújtottam.
-Olivia Rebecca Smith.-mosolygott.
-Oké.-mondtam, és Niall-hez, Harry-hez, és Lou-hoz fordultam.-Hű-ű-ű-ha! De brutális! Hihetetlen titeket így látni srácok!-csodálkoztam.
Erre mind a hárman elvigyorodtak.
-Kösz.-mosolygott Lou.
Innentől a napunk úgy ment, mint általában, csak most még ismerkedtem a lányokkal. Utána már tényleg minden úgy ment, mint rendesen.

[........................]

*Két hét múlva*

-Megesz az unalom...-Ült Harry idióta arccal.
-Engem is.- Mondta a Harry ölében ülő Emily.
Ekkor kézen fogva lesétált az emeletről Olivia és Niall.
-Na mi van Ol?-Nézett rá Lizzie.
-Semmiiii-húzta ez az 'i' betűt Ol.
-Na gyere csak. Menjünk sétáljunk egy kört.-mosolygott Lizzie huncutul.
-Te nem jössz Em?-Kérdezte Ol Emily-t.
-Ja, de! -pattant fel Harry öléből, majd adott egy puszit az orrára,
-Mindjárt jövünk-csókolt meg Lizzie.
-Oké.-mondtuk szinte kórusban én, Niall, Harry, Lou és Zayn.
A lányok elmentek, mi meg hülye fejjel összevigyorogtunk.
-Most csak öten vagyunk.-monta Louis.
Igen csak öten voltunk, mivel a többiek újra vadászni mentek.
-Ja! Mint régen!- ugrott le a kanapéra Zayn.
-Túl nyugis nem?-nézett Niall.
-De. Én már nagyon megszoktam, hogy ilyen sokan vagyunk.-vigyorogtam.
-Énis.-Mondta Niall, de valami furcsa, sunyi félmosoly volt az arcán.
-Mi van Niall? Minek nézel így?-kérdeztem gyanakodva.
-Idézzük fel a régi szép időket!-mondta, és Louissal együtt rám Zaynre, és Harryre ugrotta, és verekedni kezdtünk, persze csak játékból, mint annak idején.